belső naptár

Halihó, rég írtam, mert elfoglalt vagyok mostanában.
Régóta van egy ilyen hülyeségem, hogy kézzel megfoghatatlan dolgokról elképzelem, hogy milyen lehet az alakjuk. Nem direktből csinálom, csak valahogy ha rá gondolok, akkor eszembe jut egy forma, és ha annak egy bizonyos pontján vagyok, akkor elképzelem, hogy az éppen hol lehet a többihez képest. :) Pl. egy albumnak a dalai is egy meghatározott formán helyezkednek el az agyamban... Tudom, borzasztó ciki, meg biztos gyagyás vagyok, de tényleg ilyeneket képzelek. :'D De ez egy régi dolog, és valószínűleg van egy pár vizuális élmény, ami befolyásolja. Az Evanescence (Fallen) albumot, mikor megkaptam (huuhh valamikor nagyon régen), és sokat hallgattam, nagyon a szívemhez nőtt... És kialakult egy ilyen fura forma, amit szégyenszemre paint-tel láthatóvá varázsoltam. :'D (Itt a szín is számít, mindig fekete háttéren kétféle kékkel képzelem el)


De ez csak egy példa volt, és nem is ez a lényeg.
Hanem ami minden nap újra és újra előjön az a naptár. Elképzeltem egy formát, hogy szerintem milyen formája van egy évnek, milyen hosszúak a hónapok, és az évszakok hogy tagolódnak. Természetesen egy négyszögről van szó, amiben a tavasz és a nyár teljesen normális, de az én agyam valahogy az őszt 4 hónappal, míg a telet csak 2-vel képzeli el.
Így néz ki (romashoppal megszerkesztve XD):

Igazából nem is a forma a lényeg, hanem pl. szeptember elsején úgy érzem, hogy tettem egy éles kanyart, és már máshova kell "néznem", ha azt akarom látni, hogy éppen hol vagyok. Az első képen a rózsaszín pötty kívül helyezkedik el, mert régen úgy éreztem, a naptárat mindig ugyan arról az oldalról nézem, ha nyár van, azt belülről, de ha tél, akkor azt kívülről. A második képen, már a "kör" belsejében van a pötty, mert úgy érzem, hogy most már az összes évszakot a naptár belsejéből nézem, valami miatt, nem mozdulhatok el, hanem mindent belülről szemlélek, akár egy kiállítóteremben, ahol a négy falra helyezték el a képeket, és folyton körbe körbe kell járkálni, hogy megfigyelhessem azokat.
Azt viszont nem tudom, hogy hogy lett a fejemben a december őszi hónap, persze tudom, hogy tél van, de ilyenkor akkor is egy sorban látom azt az őszi hónapokkal. Szerintem ennek köze lehet az időérzékhez - ami nekem nagyon rossz! - mivel, körülbelül ennyire látom hosszúnak ezeket a szakaszokat.
Biztos sok élmény befolyásolta, főleg az iskolakezdés... úgy éreztem mindig, hogy az első négy hónap nagyon lassan telik, és sosem lesz vége! A szeptember hosszabb, még a hetek közt is érzékelhető az elválasztóvonal, az eleje széles vonal, majd egyre szűkül, az állaga puha, kissé szemcsés, homokos út, néhány falevéllel, fáradt napsütéssel. Itt jön egy erős vonal, az október. A vonalat úgy képzelem el, akár egy magas, rácsos vaskapu. Fekete, kissé díszes, két oldalra nyíló. Az október nedves, macskaköves, ami egy ugyan olyan vonallal véget ér, mint amilyennel kezdődött. A novemberben ugyanúgy macskakő van, de az alakja kevésbé egyenetlen, nem esős, hanem inkább fagyott, fölötte köddel. Óvatosan csúszik át a decemberbe, ami (az évszakváltás miatt) megvastagszik, fekete betonból van, néhol hóval ellepve. Az ünnepek erősen ki vannak emelve pirossal, 6-a egy kisebb, míg a 24-e egy egészen nagy méretű piros pötty, ami után kettő kisebb következik. Pár nap csöndes, egyenes jeges vonal, halványkék. Aztán egy rajtkocka szerű, hosszú és vastag vonal. Nem emelkedik ki, csak oda van festve. Aztán a január, február számomra ugyan olyan; unalmas, egyforma, hideg, keményre fagyott barna föld, egyforma vastag, szinte alig érzékelhető a határ kettejük közt. Néhol rá van fagyva a dér. Itt jön egy éles kanyar: március. A március egyúttal felfelé is kanyarodik. Egy kis domb, aminek az elején egy nyitott kapu található. Világosbarna földút, zöld réttel körülvéve. Az április eléggé hasonló, de a határozott vonal érzékelhető köztük. Sötétzöld levelek, amik május felé egyre sűrűsödnek, a kezdetén pedig - furcsa módon - kivirágoznak. Sárgán, fehéren. Valamiért kiemelkedik az anyák napja. Itt nyílik a legtöbb virág. A hónap vége felé haladva egyre szűkül a vonal, annyira, hogy a június előtti kanyarnál teljesen elvékonyul, s át kell ugrani, akár egyik járdaszegélyről a másikra. Itt, mintha egy paneltömb mellől érkeznénk ki a járdára: kitágul az út, több út - vonal - van egymás mellett, sok a látnivaló, de maga az út egyenes, és rövid, míg egy közepesen erős vonallal átérünk a júliusba. A július ugyan rövid, de kissé kanyargós, lejtős, néhol megszakad az út, majd tovább folytatódik. Az augusztus hosszabb, vastagabb, és sötét vöröses- narancssárgás a színe. Egy kiugró hónap a naptárból, még személyisége is van, határozott, megfontolt, nyugodt, jó kedélyű. A hosszú augusztus után egy újabb kanyar: az elejére értünk. Egy lassan keskenyedő hosszú út, hetente kisebb akadály-szerű vonalakkal. De itt már nem is folytatom, mert körbe értünk.
Az kifejtés elején jöttem rá, hogy az évet úgy képzelem el, mint egy utat, amit minden évben végig kell járnunk, ami mindig visszaér saját magába, és aminek sosincs vége. Minden egyes évben meg kell járnunk ugyan azokat a helyeket. Az út évről évre nem lesz más, csak néha megváltozik a környezete, hol kicsit, hol jobban. Tavaly már jártam itt, csak most egy fát mintha kivágtak volna, vagy egy másiknak szebb virágai nőttek az idén. Főként a tavaszi és nyári hónapoknál - útszakaszoknál érzem azt, hogy hajlandóbbak a változásra. Érdekes, hogy kívülről is látom az utat, és azt is látom, hogy én megyek rajta. Igazából, mintha egy filmet néznék magamról, hogy éppen ott álok az út egyik szakaszán. Az út végét - a halált - talán úgy képzelem el, mintha ezt a fantáziabeli vonalat eltépték volna, és a végét bele vezették, egy hatalmas szakadékba, ami úgy nézhet ki, mint a világűr: végtelen, és üres. Hogy ki irányította az utat a szakadék felé? Hát én... én tettem oda, hogy ha odaérek, belesétálhassak.

Agymenés a karácsonyról

Vészesen közeleg a karácsony... évek óta ilyenkor már mindenkinek megvettem az ajándékot, és azon izgultam, hogy vajon ki mennyire fog neki örülni. De idén, mint minden, ez is másképp van. Azt kell, hogy mondjam, hogy 14-én nemhogy senkinek nem vettem még semmit, de azt se tudom, honnan szerzek rá pénzt, hogy legalább egy-egy csokit, vagy valami apró dolgot vegyek. :S Borzasztóan le vagyok most égve... már cigit se tudtam venni! xD Ami mondjuk egyfelől nem olyan nagy baj... De azért most is szívesen rágyújtanék! xD
Különben meg kreatív gyerek vagyok, el tudnák készíteni is egy pár dolgot. Főleg, festhetnék mindenkinek egy képet, ha már két évig festőnek tanultam! ...de valahogy hangulatom sincs hozzá. Ilyenkor már meg szokott érinteni ez a köcsög "ünnepi hangulat", de most egyáltalán nem... -.-
Ja de, 7 éves húgomnak odaadom a régi fülbevalómat, de ezt sem én találtam ki, hanem anyukám. :/ És ez még csak egy, ezen kívül lenne még egy pár ember... És Móninak már tudom is, hogy mit vennék, mert múltkor megbeszéltük, de arra sincs pénzem. :(( És így én sem kapom meg tőle a koronát!!! x3
A másik dolog meg, ami felháborított... hogy apám felhívta húgomat, hogy én e-mail-ben írjam meg neki, hogy mit kérek karácsonyra!!! Hát hogy nem hogy mekkora hülyeség??? Ha akar nekem venni valamit, akkor legalább hívjon fel, hogy mit szeretnék, nehogy már egy köcsög e-mailt írjak, mint a Jézuskának! xD -.- Ilyet az elkényeztetett, gazdag gyerekek csinálnak szerintem, hogy online megrendelik a szüleiktől, hogy mik a karácsonyi követeléseik... Már csak elvből sem fogom neki megírni (amúgy is múlt hét péntek volt a határidő). Inkább akkor nem is kérek semmit, nem vagyok rászorulva.
(Egyébként meg elromlott a számítógép egér, lehet, hogy azt kérek, de inkább felhívom valahonnan, minthogy neten küldjem el.) :S XD

Megjegyzés: nem tudjátok, milyen szar billentyűzet-egérrel szarakodni!!! xD -.-

Szóval ha valakinek lenne ötlete, hogy milyen pici ajándékokat tudnék készíteni anyukámnak vagy a nagymamámnak, az írja meg nyugodtan! Várom az ötleteket. :)

Egyébként gondolkoztam, hogy ha nagy leszek, fogom-e egyáltalán ünnepelni a karácsonyt. Mert hogy egy keresztény ünnep, és engem nem igazán hatnak meg az ilyen értelmetlen hagyományok. Szóval így elvileg nem is lenne értelme egy nem hívő embernek 'Jézus születését' ünnepelnie.
Csak akkora nagy felhajtást csinálnak körülötte, meg igazából ma már nem érzem azt, hogy ez egy vallásos dolog lenne. A modern ember már azt csinálja, hogy vesz egy cserepes fenyőfát, (amit tavasszal majd ki lehet ültetni) feldíszíti egy pár dísszel, dob rá egy égősort, és minél nagyobb, és drágább ajándékokat vesz, hogy ezzel mutassa meg, hogy jaaj, hogy ő szereti azt az embert legjobban! És a reklámokból látom, hogy már semmi kedves dolgot, vagy személyeset nem vesznek, csak mindenkinek telefont, meg laptopot, meg i-pod-ot, i-phone-t, meg hasonlókat. Szó se róla, én is örülnék ezeknek... :D Csak ebben már semmi "meghittség" nincs. Ha a karácsony már ekkora divattá vált, akkor nincs is miért aggódni, hogy "keresztény ünnepet nem tartok", mert ez már NEM AZ! :)
Mondjuk egyéb értelmét így sem látom, de annyit mindenképpen, hogy ajándékot adni- és kapni jóó dolog! x) És ha az ország 99,999%-a ezt december 24-én teszi, akkor én miért találnék ki más időpontot? :D

Kisköcsögök

Jó reggelt, jó Mikit mindenkinek! ^^ Kinek mit tojt az öreg? :) Nekem reggel - illetve emlékszem, hogy anyám hajnal 1-kor jött be, és hozta a csokikat, és mondta, hogy az emeleten fogtak egy egeret... :'D De félig aludtam. Szóval csokikat kaptam, aztán bekapcsoltam a gépet, és sikerült felkúrnom az agyamat, rockerek.hu-n (amúgy nem tudom, mi a gecinek vagyok ott fenn... -.-) mert már megint valami beképzelt, csöves, rocker geci gondolta azt magáról, hogy nekem minden vágyam az, hogy őt megismerjem. Elegem van belőlük!! Mármint az oké, hogy valakinek valaki megtetszik neten, és akkor ír neki egy kedves levelet, de azért mindennek van határa. Íme a levél (és leszarom, odaírom a nevet is, nem érdekel, megérdemli a bunkója):

Akela88: "Közhelyt félre rakjuk és nem kapsz bókokat, a kását sem kerülgetjük hanem a közepébe taposunk... Ha ráérsz vagy szánsz 1 kis időt rám, akkor elmehetnénk 1 fasza koncertre vagy szórakoztatjuk valahol 1mást Pesten..."

(kommentárom: :D 1, igenis, kurvára küldjél bókokat, ha meg akarsz ismerni valakit! 2, Fel sem merült benne, hogy esetleg talán ő ne jönne be nekem! Végülis ezt még vegye természetesnek, hogy minden csaj őrá vágyik! :@ 3, "szórakoztatjuk egymást" persze, egy ilyen csodás levél után, le is szopom, egyből! -.- :'DD 4, Undorító, beképzelt, hímsoviniszta, nőgyűlölő féreg!! 5, Az meg már mellékes, hogy egy igénytelen, sablonrocker, nem is értem, hogy az ilyen miért gondolja, hogy "egy súlycsoportban" van velem... :DD ez beképzelt volt? lehet, de most leszarom! :P)

Válaszom: "Pfffff... nem tudom, valakinél bejön ez a szöveg? -.- Mielőtt felbasznám az agyamat, csak annyit mondok, hogy kurvára NEM! köszipuszi ^^"

Aztán elkezdtem keresgélni még myvipen, mert oda is kaptam még pár ilyen beképzelt állattól levelet, jó szórakozást hozzájuk. :) :

Feladó: Sörös Árpád 'Árpi'
Téma: hallooo
Üzenet: "hello szia !! lattam epp bent vagy :)) nagyon tetszettek a kepeid ;)) es jövö heten pesten leszek !! ha raersz akkor meg beszelhetunk msnn ,,vannak ott kepek is magamrol !! minden jo legközelebbig !! "
Válaszom: "Pfff, nemtom, minek nézel te engem, de pont leszarom, hogy mikor leszel Pesten! Kinek képzeled magad??? A másik dolog, meg ha egy lánynak írsz, legalább fogalmazz már magyar emberhez méltóan. Az utolsó három mondatodnak semmi értelme. -.-"
Erre ő: "jujj nagy a szad ,,,anyukad latom nem tanitott nagyon viselkedni,,,,es ha olyan hulye vagy nem ertesz,..vessel magadra"
Válaszom: "Kurvára megértettem, csak gyűlölöm, ha valaki az alapvető mondatalkotási szabályokkal sincs tisztában. Téged meg arra nem tanított meg, hogy ne úgy kezeld a lányokat, mintha a rabszolgáid lennének! De még egy kérdésre sem tudtál válaszolni: miből gondoltad, hogy én kíváncsi lennék rád????"
Erre nem is válaszolt... -.- Pedig kíváncsi lettem volna! =)


Feladó: Nagy Ádám
Téma: das
Üzenet: "Szia ismerkedünk én is 17.ker"
Válasz: "Milyen szépen fogalmazol! XDDD"
Erre csak ennyi jött vissza: ?
Erre nem válaszolván ismét kaptam egy ilyen szép, tartalmas üzenetet: ?!
XD

Feladó: Varga Károly [Terminator]
Téma: hello
Üzenet: "hello azzonal bejelöltelek ismerősnek nem gond ugye? :D nem hát szerintem. Ha Vissza igazoltál akkor majd dumálhatnánk."
(A folytatást nem írom le, mert elég sokáig szidtam, ő meg nem vette a lapot, szóval az hosszú lenne...)
(1, Ne jelöjjé ismerősnek, ki a fasz vagy?? :D 2, De gond, és mi az, hogy nem hát?? XDDD Ez annyira felháborító, csak nevetni lehet rajta. :DD 3, Kurva isten, hogy nem igazollak vissza, és nem dumálunk! :D)

Feladó: (törölte magát)
Téma: Szia :)
Üzenet: Szia:) Neked mindig ilyen szépek a szemeid? :) :) Tetszel:) szeretnélek megismerni.

(Nem bazdmeg, csak ünnepnapokon... :DD) Ez egy kedvesebb levél mondjuk, csak ilyen hülye kérdést sem hallottam még! XD

Kérdés: Szerintetek túlreagálom?? :D
Nem vagyok ám ilyen beképzelt, igazából elég alacsony az önbecsülésem, csak most sikerült jól felidegesíteni, azért van ilyen nagy pofám.. :$ Csak egyszerűen utálom, ha ennyire lenéznek egy nőt, nem tudom, minek képzelik magukat, mert hogy mindent megkapnak, mert férfiak, vagy nem tudom... De ez az egyik dolog, amit nagyon utálok, ha lenéznek egy nőt, csak azért, mert nő.